12.*

A véletlen hozta őket: a legszebb perceket, a betoppanásokat, a meghatározó találkozásokat, a nagy pillanatokat, öleléseket, egymásra találásokat. Azokat, akik észrevétlenül, megjósolhatatlanul toppannak be az életedbe, teljesen átrajzolva azt. A pillanatokat nem tervezzük, ahogy a boldogságot sem - az csak úgy történik, az Élet hozza, alakítja, te meg vagy megéled, vagy nem. Ellenkezhetsz, szabadkozhatsz is, de akár egyszerűen csak beleengedheted magad a pillanatba, ami úgy sem jön vissza újra.

11.*

"...és amikor már azt gondolod, hogy tényleg nem jöhet semmi, ami rá emlékeztet, akkor fogod szembetalálni magad az emlékeiddel. Lehet egy kép, egy zene, vagy egy mesefelolvasás, és hirtelen leomlik minden fal, amit hosszú idő alatt magad közér építettél."

10.*

Nem hordozhatod magaddal a fájdalmat emberről emberre. Nem hagyhatod, hogy más szenvedjen a fájdalom miatt, amit azelőtt okoztak neked. Nem büntethetsz mindenkit a bizonytalanságoddal, amit más miatt érzel. Nem élheted le úgy az életed, hogy vársz valakire, aki majd rendbe hoz.

9.*

Néha a legtöbb, amit tehetsz, az annyi, hogy nem sírsz előtte.

8.*

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!"... Mi ez?!... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz!... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.

7.*

Merd megtenni azt, amit érzel: mondj igent vagy nemet, lépj ki vagy lépj be az ajtón, szakíts, vagy hagyd, hogy szakítsanak - ha kell darabokra-, tök mindegy, tedd azt, amit érzel. Ha vibrál, hagyd kiteljesedni. Ha elalszik, tartsd tiszteletben. Ha bánt, engedd el, ha épít szeresd, figyelj oda rá, becsüld meg. Ha erősebbé tesz, ha a támaszod. támogasd te is őt. Szeresd, és merj szeretni, kimutatni, átölelni, mások előtt felvállalni - de leginkább merj önmagad lenni.

6.*

Mielőtt megcsókolsz: Fogd meg a derekam. Húzz közelebb magadhoz. Nézz a szemembe. Nézz a számra. Nézz újra a szemembe. Fogd meg lassan az arcomat. Hajolj oda és csókolj meg. Hidd el, megfogsz őrjíteni vele.